ÉVES PROGRAMJAINK
(a programváltoztatás jogát
fenntartjuk!)

************************************

Bakonyi Kalandorok
Turista Egyesület

************************************

BAKONY SZAFARI

www.bakonyszafari.hu


PROGRAMELŐZETES

(a pontos időpontok és részletek később kerülnek kiírásra!)



Programjainkat megtalálja
a Facebook-on is:

************************************

PANNON CSILLAGDA
BAKONYBÉL

A turisztikai centrum főbb elemei: csillagászati távcsőpark, digitális planetárium, valamint csillagászati
és űrkutatás történeti kiállítások.

www.csillagda.net

************************************

SZENT MAURÍCIUSZ
MONOSTOR

Zarándokudvar, templom,
arborétum, gyógynövénykert

www.szentmauriciusz.hu

************************************

ANDROMEDA TRAVEL

www.andromedatravel.hu


SZEPTEMBER 23-24.
Móric napi búcsú
Öregdiák találkozó

SZEPTEMBER 30.
Gerence-parti
Pityók Party
a Faluház előtt


 


BAKONYBÉL KÖRNYÉKÉNEK TÖRTÉNETE
A napos lejtők, a barlangok, a fában bővelkedő erdőségek, a gazdag vadállomány, s nem utolsó sorban a források, patakok bősége az ember számára ősidők óta alkalmassá tették tartós letelepedésre a környéket.
Bakonybél és környéke régészeti lelőhelyeinek magas száma – földvárak, sáncok, telephelyek, sírmezők – azt bizonyítják, hogy az akkori életmód feltételeinek igen kedveztek a vidék adottságai. A bronzkor népeinek gazdag leletanyaga került elő a régészeti feltárások során. Sánccal körülvett földvárat figyelhetünk meg a Halomány-tetőn, a Kis-Pápaváron vagy a Som-hegy tetőn. A nagy, egybefüggő bükkerdőkben számtalan halomsírmezőt láthatunk. Régészeti ritkaságnak számít a Százhalomnak nevezett helyen a 226 halomsírdomb, amely egy későbronzkori – többek által illírnek tartott – népcsoport temetője. 1948-ban a mai Hotel Bakony területén egy hosszúfülű, egyenes talpú, a 8. századra keltezhető avar kori vaskengyelt találtak. A honfoglaló magyarok szláv lakosságot találtak itt. Tőlük vettek át néhány földrajzi nevet, pl. a Gerence, Gella, Cuha, Hajag, Szömörke elnevezést.


A KÖZSÉG TÖRTÉNETE
Az államalapítás és a kereszténység felvétele után a Bakony erdei, szurdokai nyújtottak menedéket az ősi hithez ragaszkodó magyaroknak. Számos áldozati helyükről tudunk, így a Borostyán-kút (Szent-kút), Kertes-kő, Oltár-kő, Fehér-kő, Odvas-kő, Hegyes-kő környékén. Az államalapítás után kialakított vármegyék, püspökségek, kolostorok a keresztény, feudális rend megvédését és megerősítését szolgálták. A Bakonybéli – medence, a Bakony az ún. erdőispánság alá tartozott.
Bakonybél nevének első említése a Szent István-i alapítású bencés monostor oklevelében fordul elő. Nevének eredete magyar, a Bakony belsejében való fekvést fejezi ki. Az 1018-tól muködo, a középkorban virágzó apátság köré nem települt falu, csak a szolgáló népek alkották a bencés közösség világi környezetét.
A török hódoltság ideje alatt a szerzetesek jobbágyaikkal együtt elhagyták a Bakonybéli-medencét, s csak a török kiűzése után tértek vissza. 1723-ban a Felvidékről származó apát főleg tót telepeseket hozott, akik jól értettek az erdőműveléshez, famegmunkáláshoz, valamint a mész- és szénégetéshez. Az 1770-es években német ajkú családokat telepítettek ide.
A 18. század közepére újjáépült a kolostor és a templom, kialakultak az utcák, felépültek a házak a mai Fő és Petőfi utcák környékén.
A Gerencén malom, deszka- és zsindelymetsző működött. 1779-ben hatalmas tűzvész pusztította az erdőt, egy év múlva a falu 130 háza égett le a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel együtt.


A 19. században jelentős változásokon ment át a település. Az apátság iskolát épített a falunak. A tanárképző főiskola, amely 1832-tol 1848-ig működött, igen jelentos szellemi pezsgést teremtett a vidéki monostorban.
Somhegyen üveghuta működött 1815-1856 között, termékei népi iparművészetünk becses tárgyai. 1851-ben kőedénygyártás indult meg, amely azonban a városlődi és herendi üzemek mellett nem volt versenyképes, ezért öt év múltán megszűnt. A lakosság mezőgazdaságból és erdőhasználatból élt. A szántók területét az erdők és rétek rovására megnövelték. Kísérleteztek szőlőmuveléssel is, de sikertelenül.
A lakosok főként gazdasági faeszközök – favilla, fagereblye – készítéséből, faszén- és mészégetésből éltek. Áruikat nemcsak Pápa és Veszprém piacain, hanem az egész országban, sőt Nyugat- és Dél-Európában is értékesítették. A faszerszám készítés hagyománya máig fennmaradt a faluban.
Mindkét világháború jelentős veszteséget okozott a falunak: az elsőben negyvenhárman, a másodikban közel negyvenen haltak meg. Nevüket a templom falán, illetve a templom előtti téren emléktábla és emlékmű őrzi. A második világháború végén hónapokon át állomásoztak itt a németek, akiket az 1945. március 24-éről 25-ére virradó éjszakai harcok után az oroszok váltottak fel.
A 20. század második felében jelentősen megváltozott a község élete.
1950-ben a népi demokrácia betiltotta a szerzetesrendeket, így a bakonybéli monostort is. A bencés szerzeteseknek 1950. októberében el kellett hagyniuk az épületeket, helyükbe hatvan gráci irgalmas nővért internáltak. A temetőben nyugszanak mindazok, akik a zárdájuktól távol, itt haltak meg. Később a főépületben szociális otthon működött.
1991-ben a Pannonhalmi Szent Benedek Rend visszakapta a béli apátság és a park tulajdonjogát, 1996-ban a Szeretetotthon igazgatását.

A hagyományos mezőgazdaság helyébe egyre inkább a helyi ipar, elsősorban a faipar lépett. A lakosság jelentős részének az erdőgazdaság, a fafeldolgozás, az idegenforgalmi szolgáltatások, a környező települések intézményei adnak munkát. Sok a faipari kisvállalkozó.
A község lakóinak száma ma 1400 fő körüli. A település közművekkel jól ellátott. Vezetékes vize van, csatornázott, telefonhálózata kiépített, élelmiszerüzletei kielégítik a lakosság igényeit. Orvosi rendelővel, óvodával és általános iskolával rendelkezik.